Ismerem a lovam

bérem bellő
ekém elő
este eszünk
ha lesz veszünk
télre teszünk
álla málla
gyettem gyette
szeggem szenne
toboz doboz
kunom kaska
győri laska
erepés terepés
kazán tebén kardalés


Ha rajtad kezded, akkor terád
jön ki, ha énrajtam kezded,
akkor rajtam jön ki!


vírem velő
íkem ígő
ecsém eszik
törve teccik
álla vásik
gyepre vetik
szegre szendík
toboz tórcok
kónom kacska gyóvor kapta
adassík fesíg
egymást szeressík


De mindig rád jön ki! Mindig!
Rám soha nem jön ki! Pedig
akármikor rajtam kezdem!


Hej, Kunhegyes az én szülött hazám,
Benne lakik kedves édesanyám,
Benne hagyom híremet, nevemet,
Benne hagyom régi szeretőmet!


Ej, Zilaji szereti a táncot!
Eger felé zörgeti a láncot!
Zörgeti a hetven fontos vasat,
Szeretője szíve majd meghasad.


Elszaladt a lovam
Cédrusfaerdőbe,
Elszakadt a csizmám
A lókeresésbe.


Ne keresd a lovad,
Be van az már hajtva,
Bécsi kaszárnyába
Szól a csengő rajta!


Ismerem a lovam
Csengőszólásáról,
Négy lábára rávert
Aranypatkójáról!


Ez a ló, ez a ló,
Ez a sárga csikó!
Nem a Ferenc József
Ménesiből való!


Ha felmegyek a budai hegyre,
Piros almát szedek a zsebembe,
Piros alma teli van féreggel,
Az én szívem nagy keserűséggel.


Az én ökröm a Virág, a Virág,
Leette a kertben a rezedát.
Hej, rezeda, rezeda, rezeda,
Kisangyalom, ne várj többet vissza!