Csigavígtaposáskor

Esik az eső, hull a villám rakásra,
Ráhullott a hortobágyi csárdára.
Ég a csárda, nincsen aki locsolja,
Árva az én szívem, mert nincs vigasztalója.

Elmegyek, elmegyek, nem maradok e tájon,
Hogy a babám gyönge szíve ne fájjon.
Mert a babám gyönge szíve nagyon fáj,
Szőkét szeretek, mert a barna megcsalt már.

Kutyakaparósi csárda
Zsandárral van körülállva.
Azért van az körülállva,
Betyár mulat a csárdába.

Iszik a betyár a csapon,
Sír a babám az ablakon.
Ne sírj babám olyan nagyon,
Nem ütik a betyárt agyon.

A ladányi, a ladányi torony tetejébe
Ül egy holló tiszta feketébe.
Az a holló, sej-haj babám minket gyászol,
El akarnak, de nem tudnak tiltani egymástól.

A ladányi faluvégen áll egy cserepes ház.
Abba járok, még a szívem is fáj.
Valahányszor arra megyek el előtte,
Mindannyiszor kisangyalom, te jutsz az eszembe.

Poródon a Békás, Réten a Tirimpó,
Túlsó város szélen van a Messzilátó.
Híres Külső Csárda, táncos a Novella,
Átkozott a Zöld Ág, gyilkos a Kaszárnya.

Hazafelé áll a kocsimnak a rúdja,
Jártam hozzád, rózsám, azt mindenki tudja.
Jártam én tehozzád, de nem fogok járni,
Az a híre, rózsám, tőled el kell válni.

Gyere be, gyere be, de gyere be,
Páros csókot adok idebe.

Három ürü nem nagy falka,
Három cigány nem nagy banda.
Gyere be, gyere be, de gyere be,
Páros csókot adok idebe.

El is mennék, itt is lennék,
Véled babám mulatoznék,
Gyere be, gyere be, de gyere be,
Páros csókot adok idebe.