Juhászbál Dömötörkor

Be van az én szűröm ujja kötve,
Kedves babám ne kaparássz benne!
Az egyikbe’ acél, kova, tapló,
A másikba’ százforintos bankó.

Még azt mondják a huncut irigyek,
Ihatok bort, mert loptam eleget.
Ha loptam is, a gazdagét loptam,
A szegényét sohase bántottam.

Hortobágyi gulyáslegény,
Gulyakútba esett szegény.
Étlen, szomjan legel a gulyája,
Itassa meg a babája.

Megitatnám, de nem lehet,
Nagy a veder, nem emelem.
Mert ha én a vedret megemelem,
Megöl engem a szerelem.

A szerelem, a szerelem,
Olyan, mint egy sötét verem.
Beleestem, csuhaj benne vagyok,
A szerelem rabja vagyok.

Ez a fejős juhászok nótája,
Félig van a tíziccés rocskája.
Beviszi a gazda pitvarába,
A gazdasszony keresztbe néz rája.

Onnét viszi be a kamarába,
A gazdasszony csak azt hajigálja,
Ugyan apjuk, ugyan mit gondoltok,
Ezt a juhászt, hogy el nem csapjátok.

Annyok, annak a juhász nem oka,
Mert a juhász a juhnak bolondja.
Hát a nyáron mért nem termett kender,
Mer az Isten mindenben a mester.