Hídivásárban
Szeredás együttes, Szűcs Miklós, Szokolay Dongó Balázs, Gyönyörű Zsigmond, Jeremiás Lajos
- Műfaj
- kondástánc, hallgató, csendes
- Tájegység
- Hajdúság
- Nagytáj
- Alföld
- A felvétel helye
- Debrecen
- A felvétel ideje
- 2005
- Hossz
- 7:34
- Feldolgozottság
- az eredetihez közeli módon előadott
Szöveg
Füstöt lökött a Citrahát,
Most szolgálok huncut gazdát,
Száraz kenyér a szűrujjba,
Nehezen csúszik magába.
Három ürü nem nagy falka,
Három juhász hajtogatja,
Elől megyen a harangos,
Nem is juhász, ki nem gacsos.
Uccu lányok, szánjatok meg,
Borom árát adjátok meg!
Látjátok, hogy nincs vásárom,
Ne kívánjátok a károm!
Béres lettem, béres, már be is szegődtem,
Itt az újesztendő, jön a szekér értem.
Sajnálom ökrömet, vas járomszegemet,
Görbe isztikémet, szőke szeretőmet.
Amoda a karám mellett
Három juhom hatot ellett.
Van már juhom, van bárányom,
Szerethetsz már kisangyalom.
Fejürről fordított a szél,
Fázik szegény juhászlegény,
Majd feljön a lapulevél,
Majd betakaródzik szegény.
Ég a Cserepes teteje,
A számadó lova benne,
Vérrel fordul fel a szeme,
Hogy ugorjon ki belőle.
Hej! Élet, élet, kondásélet,
Ez csak a gyöngyélet,
Ha megunom magamat,
Magam is úgy élek.
A kondásnak zsíros inge,
Tarkakötős felesége,
Tarka kötő libeg-lobog,
Kondás szíve izeg-mozog.
Hej! Élet, élet, kondásélet,
Ez csak a gyöngyélet,
Ha megunom magamat,
Magam is úgy élek.
Az én ídes kedves apám fakó lovának
a bal hátulsó lábán a patkószög de fényes,
Hortobágyi kocsmárosné de kényes.
Vállig érő göndör haja levágva,
Száztalléros kendőt hord a nyakába.
Ha felülök Fogarasi János bátyám
lopott fakó csikajának a tetejibe,
Beugratok a gulya közepibe,
Kiszakajtok harminchárom darabot,
Nesztek lányok! Tik is boldoguljatok!
Ha megdöglik a gulyámból egy marha,
Nem nyúzom meg, míg a gazda nem látja,
Jöjjön ki, oszt nézze meg, hogy mi baja,
Nem kedvezett mán ennek a nyavaja.
Ha megforgatom ezt a rézcsillagokkal
kikutyateremtettézett tölgyfanyelű baltámat,
A csárdába elkiáltom magamat,
Takarodjon mindenki az utcára,
Itt iszik az eszterházi legkisebbik, legrongyosabb,
leghíresebb bojtárja.
Elkurjantom magamat a nagyiványi utcán,
Hadd hallja meg az a lány a maga udvarán.
Én voltam az apámnak a legkedvesebb fia,
De engem a szerelem vezetett a rosszra.
Előbb loptam egy ludat, azután egy lovat,
Kiért kedves galambom, zörgetem a vasat.
Most szolgálok huncut gazdát,
Száraz kenyér a szűrujjba,
Nehezen csúszik magába.
Három ürü nem nagy falka,
Három juhász hajtogatja,
Elől megyen a harangos,
Nem is juhász, ki nem gacsos.
Uccu lányok, szánjatok meg,
Borom árát adjátok meg!
Látjátok, hogy nincs vásárom,
Ne kívánjátok a károm!
Béres lettem, béres, már be is szegődtem,
Itt az újesztendő, jön a szekér értem.
Sajnálom ökrömet, vas járomszegemet,
Görbe isztikémet, szőke szeretőmet.
Amoda a karám mellett
Három juhom hatot ellett.
Van már juhom, van bárányom,
Szerethetsz már kisangyalom.
Fejürről fordított a szél,
Fázik szegény juhászlegény,
Majd feljön a lapulevél,
Majd betakaródzik szegény.
Ég a Cserepes teteje,
A számadó lova benne,
Vérrel fordul fel a szeme,
Hogy ugorjon ki belőle.
Hej! Élet, élet, kondásélet,
Ez csak a gyöngyélet,
Ha megunom magamat,
Magam is úgy élek.
A kondásnak zsíros inge,
Tarkakötős felesége,
Tarka kötő libeg-lobog,
Kondás szíve izeg-mozog.
Hej! Élet, élet, kondásélet,
Ez csak a gyöngyélet,
Ha megunom magamat,
Magam is úgy élek.
Az én ídes kedves apám fakó lovának
a bal hátulsó lábán a patkószög de fényes,
Hortobágyi kocsmárosné de kényes.
Vállig érő göndör haja levágva,
Száztalléros kendőt hord a nyakába.
Ha felülök Fogarasi János bátyám
lopott fakó csikajának a tetejibe,
Beugratok a gulya közepibe,
Kiszakajtok harminchárom darabot,
Nesztek lányok! Tik is boldoguljatok!
Ha megdöglik a gulyámból egy marha,
Nem nyúzom meg, míg a gazda nem látja,
Jöjjön ki, oszt nézze meg, hogy mi baja,
Nem kedvezett mán ennek a nyavaja.
Ha megforgatom ezt a rézcsillagokkal
kikutyateremtettézett tölgyfanyelű baltámat,
A csárdába elkiáltom magamat,
Takarodjon mindenki az utcára,
Itt iszik az eszterházi legkisebbik, legrongyosabb,
leghíresebb bojtárja.
Elkurjantom magamat a nagyiványi utcán,
Hadd hallja meg az a lány a maga udvarán.
Én voltam az apámnak a legkedvesebb fia,
De engem a szerelem vezetett a rosszra.
Előbb loptam egy ludat, azután egy lovat,
Kiért kedves galambom, zörgetem a vasat.