Kelj fel, gazda, kelj fel

A regölés kb. négyezer évre visszanyúló szokás a téli napforduló idején, mely a középkorban keresztény szövegfordulatokkal bővült. Fiúk, fiatal férfiak jártak vele házról-házra, éneküket zajkeltő ritmushangszerekkel (és gyakran csengővel vagy kereplővel) kísérték. Nyugat-Dunántúlon kb. száz faluban gyűjtötték, néhol még az 1950-es években is járták (Délkelet-Dunántúlon 3-4 faluból, az erdélyi székelyektől két faluból került elő). A refrén szövege a nyelvtudomány szerint a finn-ugor sámánok (ősi pogány papok) varázsigéje volt. Dallama ütempáros motívumokból áll, a refrén dallama a strófikus forma felé mutat.Teljes felvétele: Magyar Népzene 2.IV.B.1. (LPX 18004). Egyik változatát Bartók a Gyermekeknek írt zongoraiskolában dolgozta fel.