Jaj de soká, jaj de régen

A dialektus-terület legkedveltebb, legjellemzőbb régi parlando dallama, bár szórványosan előfordul más területeken is. Egyesíti az ugor és török ereszkedő stílus jegyeit; Bartók anatóliai török gyűjtésében számos változatban akadt reá rokondallam. Főleg lírai szövegekkel (pásztor-, szerelmi és bordalok) énekelték, a 19. század közepétől pedig erre a dallamra húzták a vidék betyárjának, Vidrócki Mártonnak balladáját. Az énekelt I/32. és a hatlyukú furulyán játszott I/33. változat közel eső falvakból való. Az egyik ballada-változatot Kodály Zoltán a Mátrai képek kórusszvitjében dolgozta fel.