Hej, rozmaring, rozmaring

A terület középső részének, Palócföldnek kedvelt leánykarikázó dala, még napjainkban is élnek vele. Alapjában ötfokú ereszkedő dallam, részleges kvintváltással. Az alapjában 4/4 ütemű ls negyedmozgású dallamban uralkodó a pontozott alkalmazkodó ritmus, amely jelenség a népzene- és néptánctudomány álláspontja szerint a 18-19. század fordulója táján , vagy talán kicsivel később alakult ki, párhuzamosan a verbunkos és a lassú csárdás tánctípusaival. Mivel jelen dallamtípusunknak nyoma sincs a legarchaikusabb területeken: Erdélyben, Moldvában, Szlavóniában, Dél-Dunántúlon, Zobor-vidéken, sőt Kelet- és Dél-Alföldön sem, és mert ritmikában új fejlemény, nagyon valószínűnek látszik, hogy a régi stílusnak legújabb, legfiatalabb alakulatai közül való (együtt a I/45.sz. típusával). E típusoknak már nem volt idejük lassan-lassan eljutni a nyelvterület peremvidékeire, oda a jóval dinamikusabb új stílus hatolt el ebben az időszakban.