Csárdás és szapora

A türei határon,
Nem volt eső a nyáron.
Azért kurta a pendely,
Mert nem nőtt meg a kender.

Kútágasra szállott a sas,
Engem, kislány ne csalogass.
Csalogatott engem más is,
Náladnál szebb virágszál is.

Az én szívem olyan víg,
Mind akinek háza ég.

Az én szemem olyan kerek,
Ahányat lát, annyit szeret.

Elveszett a pincelakat,
Jaj, de jó táncosom akadt.

Jaj, Istenem, adj egyet,
Soha se kérek többet.
Adj egy szépet, adj egy jót,
Adj egy kedvemre valót.
Ha ezt nekem nem adod,
Jaj, Istenem, meghalok.

Tán azt hiszed, te csipás,
Hogy engem nem szeret más.
Szeret engem még más is,
Náladnál szebb virág is.

Aki nem tud táncolni,
Menjen haza aludni.
Lám, én tudok táncolni,
Itt akarok mulatni.

A sarkantyúm taréja
Elveszett az éjszaka.
Gyere rózsám, keresd meg,
Ha megkapod, pengesd meg.

Adj egy csókot, én egy mást,
Ne felejtsük el egymást.
Adtam biz’ én, adok is,
Ha tudom, meghalok is.

Ez a kicsi mulatság,
Tartana, míg a világ.
Három éjjel, három nap,
Kimulatom magamat.