Kimentem én az erdőbe

kimentem a zöld erdőbe
baltát fogtam a kezembe
belevágtam egy nagy fába
hadd szakadjon rám az ága

ezt az árvát ne bántsátok
tiszta szívből sajnáljátok
mert kinek nincsen pártfogója
még a szél is jobban fújja

s úgy elmennék ha mehetnék
ha szabad madár lehetnék
szabad madár nem lehetek
családommal kell hogy éljek

verd meg isten verd meg azt
kinek szíve nem igaz
mert az enyém igaz volt
mégis megcsalatkozott

verd meg isten azt a szívet
aki kettőt-hármat szeret
mert én csak egyet szeretek
azér is sokat szenvedek

kolozsvári kaszárnya
oda leszek bezárva
gyere rózsám váltsál ki
ne hagyjál a kolozsvári kaszárnyába hervadni

kiváltalak ki-ki-ki
nem hagylak elhervadni
eladom a jegykendőm
kiváltom a kolozsvári kaszárnyából a szeretőm

csillagok csillagok szépen ragyogjatok
ennek a kislánynak utat mutassatok
mutassatok utat a sűrű erdőbe
hogy a szeretője jöjjön ki elébe

jaj annak a fának kit fejszével vágnak
jaj annak a lánynak kit sűrűn gyaláznak
engemet is gyaláz egy semmire való
ássa ki a szemét két fekete holló