Körösfői énekek

fáj a szívem kimondani nem lehet
akiér fáj gyógyítani sem lehet
majd meggyógyít a koporsóm deckája
mikor a föld suhogva \jomlik rája

arra kérem én a jó istenemet
gyógyítsa meg az én árva szívemet
gyógyítsa meg az én árva szívemet
gyenge szívem a bánatba megreped
gyógyítsa meg az én árva szívemet
ha nem lehet most vegyen el engemet

olyan igaz voltam hozzád mint a nap
mely az égen ragyogva jár egész nap
ragyogva jár meleget süt a fődre
kisangyalom de sokszor jutsz eszembe
eszembe jutsz mer el se felejtelek
mer én téged igazán szerettelek

este mikor én lefekszek mindig kilenc óra
föltekintek a polcomra nincsen semmi rajta
nincsen semmi rajta csak egy rozsdás sajka
édesanyám ha meglátná tudom megsiratna

édesanyám vótál mért nem tanítottál
gyenge fűzfád vótam mért nem hajlítottál
gyenge fűzfád vótam meghajlottam vóna
ilyen nagy bánatra ne jutottam vóna

istenem nagy dolog ki egymást szereti
mégis a jó isten össze nem vezérli
de még nagyobb dolog ki egymást gyűlöli
mégis két vénasszony összeköszörüli

édesanyám mondanék én valamit
gombolja ki a fehér igem elejit
nézze meg hogy mi bántja \ja szívemet
elrabolták tőlem a szeretőmet

ha te tudnád kisangyalom amit én
hogy milyen gyönge szívű kislány vagyok én
gyöngeségem nem annyira sajnálom
csak igazán szerettelek azt bánom