Az albumról
Bartha Zoltán Ágoston – tekerő
Bársony Mihály (archív felvételről) – tekerő
Berán István – esz-klarinét
Borbély Mihály – esz-klarinét, brácsatambura, tárogató
Havasréti Pál – tekerő, bőgő, ének
Istvánfi Balázs – duda
Kóta Judit – ének
Lányi György – duda, kontra
Legeza Márton – tekerő
Németh András – tekerő
Szerényi Béla – tekerő
Tárnoki Beatrix – ének
Bársony Mihály Népdalkör
Idézet a kísérőfüzetből:
PADKAPOROS BAL
DÉL-ALFÖLDI TÁNCMUZSIKA
Lemezünkkel azon mestereink emlékének szeretnénk adózni, akiktől többünknek személyesen is alkalmunk adódott a Dél-Alföld muzsikáját megismerni. Egyúttal a néptáncosok mindennapi gyakorlatához igyekszünk stílusos és hiteles tánczenei válogatást közreadni, s remélhetőleg a dél-alföldi dallamok iránt érdeklődő muzsikus tanítványok is jól hasznosítják majd kiadványunkat. Ezért arra vállalkoztunk, hogy elsőként három település: Szentes, Tápé és Tiszaalpár hagyományos tánczenéjét és szokásdallamait dolgozzuk fel.
A rendelkezésre álló zenei anyag szerencsére bőséges, de még a táncházas közönség és a zenész-táncos szakma előtt is úgyszólván ismeretlen. Lemezünkhöz elsődlegesen olyan dallamváltozatokat kerestünk, amelyek eddig nem voltak használatban. Azt is szem előtt tartottuk, hogy minél hitelesebb pillanatképeket tudjunk megjeleníteni. Mivel azonban a Dél-Alföldről nem maradt fenn funkciójában rögzített tánczene (lakodalmi vagy báli felvétel) a rekonstruált táncfolyamatok alapjául szolgáló gyűjtéseket különböző helyszínekről és különböző időpontokból válogattuk.
Így esett választásunk Gállfy Lajos 1916-os szentesi gyűjtésére, amelynek több mint 150 dallama mind a mai napig kéziratban, publikálatlanul áll. Az itt megszólaló dallamok a XIX. század végének hangulatát idézik (8) A lassan fölbomló hagyományos közösségek meglévő régi énekei közé beékelődik a 48 utáni idők kényszersorozásainak hatása, s az akkor még optimista háborús hangulat is. A hangszerösszeállítás (duda, tekerő, klarinét) is a régi - tulajdonképpen a vonós zene előtti - hagyományt követi. A játékstílust a rendkívül gazdag díszítettség, a gyors, pergő trillákjellemzik: „tallabilléznek" az ujjaikkal - hallhattuk egyik mesterünktől. Ezt a briIiáns játéktechnikát élvezhetjük a jó harminc éwel későbbi Pátria-Iemezeken Balla István, Kiss József és Maszlag Józsefné Mecs Balogh Mária előadásában, s a hatvanas évekből Kanfi Horváth István és Halász Szabó Zsigmond muzsikáját őrző rádiófelvételeken is. A tekerő és a klarinét ornamensei alapján a duda valószínűsíthető játéktechnikáját ma Istvánfi Balázs rekonstruálta. A befejezésül megszólaló két hallgató (9) szintén Szentesről való; a tárogató és a vonós zenekar hangzása a századfordulós Szentes polgári, „kávéházi" világát idézi meg.
Tápé dallamanyagát ismerhetik a legtöbben, hiszen gyönyörű népdalaiból, bőséges szokásanyagaiból (3) sok helyen jelent már meg kiadvány. Igyekeztünk ezért Péczely Attila 1930-50 közti gyűjtéseiből is olyanokat szerepeltetni, amelyek még nem váltak közkinccsé. (Ezúton is nagyon köszönjük a szegedi Móra Ferenc Múzeum és különösen Tóth Antal segítségét.) A tápai dallamok a gyüjtések időpontjából következően a II. Világháború előtti időszakot reprezentálják. Tápé hagyományából az újabb időkben már kikopott a tekerő és a duda, így a később népszerűvé váló vonós bandák és tamburazenekarok hangzásvilágát vettük alapul a duda és tekerő harmonizált kíséretében (2) Bár ilyen hangszerösszeállításról nem tudunk, semmi nem zárja ki, hogy így is megszólalhatott. Tápé régies hagyományában maradt fenn a legtöbb oláhos (ugrós) dallam, ezért ebből a tánctípusból egy hosszabb folyamatot mutatunk most be (1). A tápai dallamok előadásmódjánál a Pátria-gyűjtéseket és Szenyéri Dániel stílusát vettük alapul. Jellemző a kötött dallamívű körülírás és a bonyolult leváltóhang-rendszer, amelyek alapos megismerését Havasréti Pálnak köszönhetjük.
Tiszaalpár népzenéjének bemutatása nem okoz nehézséget, hiszen teljes egészében élő és virágzó hagyománnyal van dolgunk. Ez nagyrészt BársonyMihály, a Népművészet Mestere munkásságának köszönhető, aki ebben az esztendőben lenne kilencven éves. A lemezen az ő archív hangfelvétele mellett közreműködik lánya, Rózsa, unokája, András és egykori klarinétos tanítványa, a ma már idős hagyományőrző muzsikus, Szóráth János. A táncrend összeállításánál a Bársony Mihály Népdalkör és a Kádár Lajos Nyugdíjas Klub napjainkban használatos repertoárját, valamint az archív Bársony-felvételeket és Havasréti Pál gyűjtéseit használtuk fel (5) Az előadásmód tekintetében érdemes odafigyelni a hagyományőrzők tempójára, s a szöveghez következetesen alkalmazkodó, billegő ritmizálásra. BársonyMihály kifinomult, felsö vagy alsó váltóhangos trillákra épülő játéktechnikáját Legeza Márton és Németh András elevenítik fel (4). akik életkoruknál fogva nem találkozhattak személyesen a mesterrel. Külön érdekesség a Mihály napi köszöntő (6), amelyet archív felvételen Bársony Mihály muzsikál (tekerőn és klarinéton is, majd az „utódok" veszik át tőle a stafétabotot.
Bartha Zoltán Ágoston és Berán István bokrosi mestereiknek, a Tiszaalpár és Csongrád közötti falu muzsikusainak állítanak emléket (7). Kovács „Kúresz” Márton, Tari Rókus és Boross Imre játéka ugyanolyan őserejű, mint a legendás Bársony Mihály-Papp Rókus párosé. Az úgynevezett „csongrádi" stílusú tekerőjátékot a kemény, pontszerű, soronként sűrűsödő és határozott zárlatokkal végződő „vágatás", azaz recsegés jellemzi.
Az a szándékunk, hogy egy gyönyörű tájegység hagyományait ne csak „öregiből-nagyjából", hanem a maga teljességében tárjuk a közönség elé, s reméljük, ezen törekvésünk énő fülekre talál.
Szerényi Béla
A felvétel a Főnix stúdióban készült, 2005 nyarán
Hangmérnök: Jánossy Béla
A Bársony Mihály Népdalkör muzsikáját Bartha Zoltán Ágoston rögzítette Tiszaalpáron, 2005-ben.
Az archív felvételeket Bársony Mihály (1915-1989) maga készítette a 70-80-as években.
