Az albumról
Dabasi Péter – mandolincselló, kaval, ének
Juhász Endre – oboa
Kőszegi Péter – nagybőgő
Krulik Zoltán – gitár, ritmushangszerek, ének
Matolcsy Eszter – hegedű, brácsa, kalimba, ritmushangszerek, ének
Szőke Szabolcs – gadulka, gusla
Zenei rendező: Dabasi Péter, Job Zomer
Hangmérnök: Wil Hesen, Koos Hoepel
Fotó: Klebercz Gábor, Hauer Lajos
Grafika: Klebercz Gábor
Nehéz volna pontosan meghatározni, milyen stílus is az, amelyben a Makám & Kolinda együttes játszik. Már hangszereik is többféle zenei kultúrát idéznek, a bolgár népzene érdes hangú gadulkájától kezdve az európai műzenében használatos hegedűn, brácsán, mandolincsellón keresztül a populáris műfajok gitárjáig, vagy az afrikai népzenék ritmushangszeréig, a kalimbáig.
Az együttes elnevezése szintén több dologra utal. Magában foglalja elődjüknek, az 1974-ben megalakult Kolindának nevét, jelezve, hogy a kelet-európai népzenéhez való kötődésük változatlan. A „makám” szó pedig egy igen régi zenei elvre utal, amely egyben a korszerűség lehetőségeit is magában rejti. A legősibb keleti zenék dallam-modelljei, sejtjei voltak az arábiai makámok, az indiai ragák és talák, a jávai patet-rendszer, a görög nomoszok párjai.
A makámokra épülő zenék lényegében variációk, egy-egy zenei gondolat változatai. A változatokra épülő zenei gyakorlat pedig természetes módon kapcsolódhat mind a népzenéhez, mind pedig a jazzhez, s általában véve azokhoz a zenékhez, amelyek még őrzik a közös, az együttes játék szabadságának eszméjét. A Makám & Kolinda együttes zenéje valóban a kelet-európai népzene és a klasszikus jazz ötvözetének is tekinthető. Nem pusztán keverék ez a zene, hanem valóban ötvözet, amelyre mindvégig egyfajta sajátos gondolati feszültség, hangulati kettősség jellemző. Ezt a kettősséget, lágyság és keménység, meditáció és aktivitás, bizonytalanság és határozottság ellentétét, az együttesre jellemző kompozíciós technika tartja fenn. Az impresszionisztikus, lírai zenei gondolatokhoz mindig rendkívül sűrű ritmikájú, izgatott, feszült kíséret társul, amely a népzene és a jazz jellegzetes aszimmetrikus ritmikáját egyaránt felhasználja.
Populáris, mégis „komoly” zene ez, amely hallgatóitól elmélyülést, nagy figyelmet is kíván, s amelynek hallgatásakor egyúttal egy érdekes zenei kísérlet részeseivé is válhatunk.
Lévai Júlia