Szigetközi dudanóták

Ne csicseréssz, ne fütyöréssz,
Ne törd a kertünkön a rést.
Úgyis hjába töröd a rést,
Mert az enyém sohasem léssz.

Irigyeim sokan vannak,
Mint a kutyák, úgy ugatnak,
Hagyok nekik víg napokat,
Hadd ugassák ki magukat.

Mindig kértelek a jóra,
(Hogy) ne menj a csárdaajtóra,
Mert az néked nem jön jóra,
Vasat vernek a lábadra.

A pallú lócán, a pallódeszkán
Nem leszek többé nyoszolyóleány.
Ha leszek, leszek, menyasszony leszek,
Vőlegény mellett rozmaring leszek.
Ha leszek, leszek, menyasszony leszek,
Vőlegény mellett legszebbik leszek.

Derék gyerek a töcsök,
Házasodni készül.
Megkéreti a legyet,
Veszi feleségül.

A légy nyalja-falja
Töcsök pici száját,
A töcsök is megynomja
a légynek derekát.

Odaugrik az ürge,
Vőfély akar lenni,
Azután meg a hörcsög
Társa akar lenni.

Meg is mondta a töcsök
Mind a kettőjüknek, hogy
Násznagy után nézzenek
Ennek mennyegzőnek.

Róka lett a prímás,
Szúnyog a szekundás,
Egér lett a cimbalmos,
Görény a trombitás.

Tik, lúd mája jó lesz vacsorára
Kert alatt az ítélet,
Faluba is bejöhet,
Öreganyám krumplit ültet,
Minden likba egyet ültet,
Beleteszi, kiveszi, beleteszi,
Kiveszi.

A csarnokba az író,
Belehullott a bíró,
Nem lepi be, belepim belepi,
A csarnokba az író,
Belefulladt a bíró,
Nem lepi be, belepi, belepi.

Tikot fogtam megölőre,
Nem ül többet az üllőre,
Inkább ül a ciberébe-bebe-rebe,
Asztalomnak közepére.

Három piros vánkos csúcsa,
Mit álmodtál az éjszaka,
Nem álmodtam én egyebet,
Eszem a csalfa szemedet.