Estéig nyílik a piros rózsa / Új korába­ repedjen meg a csizmám / Három lassú csárdás / Három sebes csárdás

Estéig nyílik
a piros rózsa,
Bárcsak eddig se
szerettelek volna,
Jobb lett volna (j)az én
árva fejemnek,
Hagytam volna
békit a szerelemnek.

Esik eső, nagy sár
van a kapuba­,
lopott lónak ott
meglátszik a nyoma.
Gyere babám, te seperd
fel a nyomát,
Így es, úgy es reád
költöm az árát.

Új korába­ repedjen meg a csizmám,
Ha én többé járok a babám után,
Eddig es csak azér­ jártam utána,
Csalogatott a két szeme sugára.

Még az úton lefelé sem mehetek,
Mind azt mondják, hogy szeretőt keresek.
Nem kell nékem, van már nékem egy csalfa,
Homlokára göndörödik a haja.

Én Istenem, adj erőt a lovamnak,
Hogy keressek szép szeretőt magamnak.
Mer­ aki volt, úgy meguntam szeretni,
Szebbet-jobbat akarok én keresni.

Még az úton lefelé sem mehetek,
Mind azt mondják, fekete gyászt viselek.
Fekete gyász, fehér az én zsebkendőm,
Elhagyott a tavaly-nyári szeretőm.