Végigmék az utcán

Végigmék az utcán
Senki nem szól hozzám.
Senki nem csókollya
Meg a piros orcám.
Hújju! Hihu!

Adtam is, adok is
Csókot a leginnek.
Mer magamról tudom,
Jólesik szegínnek.
Híjju!

Jólesik szegínnek,
A szolgaleginnek,
De még jobban esik
Kedves szeretőmnek.
Híjju!

Kedves szeretőmnek
Dombon van a háza.
Két keréken forog
Csikorgós kapuja.

Ledőlt a pap kertje,
Fel kell támogatni.
A pap szakácsnéját
Meg kell látogatnyi.

Elejbe, elejbe
Sárga ló elejbe,
Be talál ugornyi
A virágos kerbe!

Be talál ugornyi,
Nagy kárt talál tennyi.
Galambom bimbóját
Le talállya törnyi.

Mikor a szíp leány
Fehírbe öltözik,
Elmegy a templomba,
Nem is imádkozik.

Hányja-vetyi fejit,
Két ragyogó szemit,
Hogy hol láthatná meg
Kedves szeretőjit.
Híju!

Adta vóna Isten,
Ne láttalak volna,
Híredet nevedet
Ne hallottam volna!

Talán az Úristen
Jobbat adott volna.
Vagy szebbet, vagy jobbat,
Nálad igazabbat.

Nem volna szívemnek
Keserű fájdalma,
Ha nálam szebb volna
Fejem gyalázója!

Fejem gyalázója
Emberek csudája,
Emberek csudája,
A világ ringyója.

Aki szípet szeret
Szenved az eleget,
Hideget, meleget,
Sok írígy nyelveket.
Híjju!

Istenem, Istenem
Mire hoztál engem?
A szeretőm anyja
Mindig átkoz engem!

Ne átkozzon engem
Senki ídesanyja,
Mert nagy híres fiát
Nem szerettem soha!

Ha szerettem volna,
Nagyobb híre volna,
Lédeci júccába
Kidobolták volna!