Az albumról
1982-re, Kodály születésének 100. évfordulójára készült, de a nyomdai munkák elhúzódása miatt csak 1983-ban jelent meg az a két fekete lakklemez, mely önálló válogatásban először adott ízelítőt Kodály Zoltán fonográfhengereken megőrződött népzenegyűjtéseiből.
A technikai lehetőségeket illetően az első kiadásban még azt írtuk, hogy Kodály karádi és a többi dunántúli gyűjtéséből egyetlen darabot sem választottunk ki bemutatásra a gyenge hangminőség miatt. Időközben azonban a számítógépes hangrestaurálással e fonográffelvételeket is sikerült annyira megtisztítani, hogy az új kiadásban erről a földrajzi területről is bemutathatunk a területre jellemző népdalokat. Sajnos ezúttal is le kellett mondanunk Kodály 1928-as nagykállói cigányzenekari felvételeiről, mert megpenészedett hengerek minőségén ez az új technika sem tud lényegesen javítani. Két okból is kár ezért: nem mutatjuk be a Kállai kettős című kompozíció egy-egy eredeti dallamát, továbbá ez a trianoni határokon belüli első népzenei gyűjtés (és fonográffelvétel) falusi cigánybandával.
A lakklemezek kiadásánál Rajeczky Benjamin Magyar Népzene című, napjainkban is keresett, háromszor négy lemezből álló nagy sikerű sorozatát tekintettük mintának. Ennek alapján a következőképp tagoltuk a kiválasztott dalanyagot: az első két lemezoldalon a régi stílusú vokális népzene eurázsiai, illetve tisztán ázsiai örökségű darabjai kaptak helyet, melyet a diatonikus sirató-, pentaton kvintváltó-, pszalmodizáló stílusrétegéből és a Rákóczi-dallamkörből származó darabok képviseltek a legváltozatosabb műfajokkal (sirató, balladák, rabénekek, pásztordalok, lírai szerelmi dalok stb.). Ezeket a nyugat-európai örökségbe tartozó dallamok, valamint a népszokásdallamok követték, majd a 19. századi népies műdalok és az új magyar népdalstílus darabjai zárták a sort. A negyedik oldalra kerültek Kodálynak a szakmai és a nagyközönség előtt akkoriban még egyaránt ismeretlen hangszeres gyűjtései. Önnön értékeiken és a vokálistól eltérő vonásaikon kívül azért kerültek egy tömbbe, hogy megpróbálják eloszlatni a népzenetudós Kodályról kialakult egyoldalú és hamis képet, ami szerint kizárólag a vokális népzene iránt érdeklődött volna. (Ezek időközben kiadásra kerültek, könyv alakban). A CD-kiadásnál nem lett volna indokolt megbontani a már kialakított sorrendet, ezért a közlésre újonnan kiválasztott dallamokat az egykori második, illetve negyedik lemez végére (CD-inken az I. és a II. végére) illesztettük.
A válogatásnál természetesen most is elsődleges szempont volt a fonográfhenger jelenlegi minősége. A legelső hanghordozókon megőrzött zenék az idő múlásával napjainkban világszerte egyre nagyobb becsben állnak, ám a hengerek puszta megszólaltathatóságát mégsem tekinthetjük elegendőnek is kielégítőnek a mai hangtechnikai színvonalon.
Hangsúlyt helyeztünk arra is, hogy a Kodály zeneszerzői és zenetudósi életművében szerepet játszó egy-egy dallam eredetije is helyet kapjon a lemezeken (pl. a Túrót eszik a cigány, Ó be sok hal terem a nagy Balaton-bahharahha... A csitári hegyek alatt, illetve pl. a zalabai dudás által Németes címmel játszott, folklorizálódott Erkel-dallam, a „Meghalt a cselszövő”, a Kőmíves Kelemen-ballada két változata, néhány nyitravidéki lakodalmas, történeti énekek stb.)
A Kodály-centenáriumra kiadott lakklemezek létrejöttéhez annakidején nagy segítséget kaptam Kodály Zoltánné Péczely Saroltától, aki a tudományosan még feldolgozatlan kéziratanyag (kották, gyűjtőfüzetek, tudományos jegyzetek stb.) használatát és részbeni kiadását segítőkészen lehetővé tette. Rajeczky Benjamin – akitől a kiadásra a legtöbb tanácsot kaptam – már nem él, s szintén eltávozott az élők sorából Sztanó Pál. Neki nemcsak a lemez kivitelezésére vonatkozó technikai tanácsért és a hangmérnöki munkák vállalásáért tartozom köszönettel, hanem azért is, mert a fonográffelvételek az ő hangrestaurátori szakértelmének köszönhetően hallhatók, illetve váltak azzá. Munkáját az új kiadáshoz Németh István vette át, aki a fonográfhengerek digitalizálását és az újabb szükséges tisztításokat is elvégezte.