Éfi legény lévén sokat gondolkozom

Éfi legény lévén sokat gondolkozom,
Magamon, sorsomon, mely igen bánkodom.
Dolgomot, hogy merre fordítsam, nem tudom,
Mert ideje vólna jó társa akadnom.

Meg kellenék tehát feleségülnöm,
Páros gölicének fészkibe repülnöm.
De az van előttem, s hogy kit kelljen vennem,
Sok út van előttem, melyikre erednem.

Egyik út a szépség, s azmely kívánatos,
Második az rútság, s amely utálatos.
Harmadik gazdagság, s azmely vóna hasznos,
Ki szert tehet reá, szerencse fér ahhoz.