Tréfás dallamok a házaséletről

Tanuld asszony az uradat megbecsülni,
És ővéle mindenekben egyesülni.
Ha megszid is, mégis hallgass,
Ha megver is, mégse jajgass
Az uradnak.
Ha az urad a kocsmából jön borosan,
Szaladj hamar, vezesd haza őtet lassan.
Tedd az ágyra, vetett ágyra
Állj mellette talpon állva,
Az uradnál.

Nincsen kenyér, nincsen só,
Feleségem sincsen jó, de ihajja.
Majd lesz kenyér, majd lesz só,
Feleségem majd lesz jó, de csuhajja.
Leányt kérni indultam,
Fele útig jutottam, de ihajja,
Fele úton megtértem
Leánykérni nem mentem, de csuhajja.

Én elmentem a kocsmába magamat mulatni,
Utánam jött kisangyalom, haza pirongatni.
Muzsikának szép a hangja, kisangyalom
gyere haza,
De csak úgy, ha lehet.
Gyere haza édes párom, gyere, szépen kérlek!
Vacsorára, vetett ágyra várlak haza téged!
Muzsikának szép a hangja, ej, te asszony
menj el haza,
Addig, míg ki nem kapsz.

Hogyha ember, feleséged nagy nyelvvel bír,
Csak fa legyen a kezedben, semmit sem félj.
Üsd a hátát, verd a hátát, üsd ki egyenként a
fogát,
Ne morogjon.
Megfonom a kötelemet tizenhat ágra,
Ráverem a feleségem gyenge hátára.
Addig verem, míg a kezem elfárad,
Ugye kedves feleségem megbánod?

Ki az urát nem szereti,
Ajajj, jaj, jaj, jaj.
Nadragulyát főzzön neki,
Ladi-ladi-ladi-ladi hopp, hopp, hopp.
Jó megsózza, leforrázza
Ajajj, jaj, jaj, jaj.
Hogy a hideg is kirázza
Ladi-ladi-ladi-ladi hopp, hopp, hopp.
Paprikát is tegyen rája,
Ajajj, jaj, jaj, jaj.
Kiteríti nyolc órára,
Ladi-ladi-ladi-ladi hopp, hopp, hopp.