Gyimesi dallamok

Kényes bánat, szóljon maga,
Kinek mondjam a bánatom?
Kinek mondjam, ki hallgat meg,
Engemet ki vígasztal meg?
Megmondom és a virágnak,
De az megmondja az ágnak,
Nem mondom én, csak a földnek,
Mer az nem mondja senkinek.
Fekete föld, neked mondom,
Te légy az én vígasztalóm.
Hallgassál meg, vígasztalj meg,
Árva szívem nyugtassad meg.

Udvaromon három rózsa egy sorba,
Három szeretőm van nékem egyforma.
Három közül ijahaj, egy az igaz szeretőm,
A más kettőt verje meg a teremtő!
Udvaromon hármat fordult a kocsi,
Édesanyám, a részemet adja ki!
Édesanyám, adja ki a nyári keresetemet,
Hidegségben megtudják a nevemet.
Az én nevem nyáron piros, télen kék,
Ha meghalok, a síromra ültessék.
Az én nevem ijaha, nyáron piros, télen kék,
Ha meghalok, a síromra ültessék!

Vágják a nagy erdő útját,
Viszik a magyar katonát.
Úgy elviszik szegényeket,
Mint a szél a leveleket.
Szervusz, szervusz, te jó pajtás,
Ki-ki tudja maga baját.
Én es tudom az enyémet,
El es igazgatom őket.
Csak a túró, s a puliszka,
De pálinka még jobb volna.
Csak a túró, s a puliszka,
De pálinka még jobb volna.

Fehér galamb szállt a házra,
Édesanyám Isten áldja.
Köszönöm a nevelését,
Hozzám való szívességét.
Na-na-na-na...

Arany fecske szállt a vízre,
Édesapám, Isten véle.
Köszönöm a nevelését,
Hozzám való szívességét
Na-na-na-na...