Székelyföldi furulyadallamok

Árva madár, mit keseregsz az ágon,
Nem csak te vagy elhagyott a világon.
Nékem sincsem édesapám, sem anyám,
A jó Isten mégis gondot visel rám.
Öntsed, öntsed bús szemeim könnyeid,
Senkinek sincs oly bánatja, mint nékem.
Mert engemet kedves babám elhagyott,
Aki engem tiszta szívből óhajtott.

Verd meg Isten azt az anyát, s az apát,
Aki gazdag embernek adja lányát.
Gazdag ember üti, veri, rongálja,
Szegény ember megöleli, csókolja.
Barna kislány, mért vagy olyan szomorú,
Fejeden a menyasszonyi koszorú.
Jer közelebb, szakajtsak egy virágot,
Felejtsem el a te régi jóságod.

Asszony, asszony ki a házból,
Most jöttem a korcsomából.
Tálat, csiprot fazakakot,
Mind fejedre borogatok.
Ember, ember ki a házból,
Most jövök a fonóházból.
Guzsaly talpa a fejedbe,
Orsó hegye a szemedbe.