Somogyi dallamok

Napra csillag jár az égen
Kaszál a rózsám a réten,
Ha te kaszálsz, én meg gyűjtök,
Ott is rajtad könnyebbítek.
Az karádi kertek alatt,
Egy tarisznya fene van ott.
Egye meg a legényeket,
Mért szeretnek menyecskéket!
Üssön meg babám a ménykű
Akkora, mint hat malomkű,
Mér tartottál engem szóval,
Ennyi esztendőtől fogva.

Pattogatott kukorica, de kemény,
Somorodban van egy legény, de kevély,
Azt hiszi, hogy minden kislány szereti,
Szereti a fene, aki megeszi.
Sárga bélű görögdinnyét ültettem,
Tizennyolc esztendős legényt szerettem.
Tizennyolc esztendős legény viola,
Én vagyok a szíve vígasztalója.

Győri kanász a dombon, játszik a botjával,
Ne menj arra kisleány, megfogja szoknyádat,
Nem fogja meg a szoknyám, elszaladok tőle,
Azér a kismalacot ellopom mellőle.
Győri kanász mit főztél, tüdőt káposztával,
Mivel rántottál bele, hasa szalonnával.
Nem kell nékem a kanász, csak a felesége,
Annak se más egyebe, csak a két szép szeme.
Megfújom a furulyám lent a Széketszélen
Hallod-e te angyalkám, háló tanya végen?
Hallom kedves angyalkám, nem tehetek róla,
Gyönyörű szép szavadra nem mehetek oda.