Sír az út előttem

Sír az út előttem, bánkódik az ösveny,
Még az is azt mondja, áldjon meg az Isten,
Áldjon meg az Isten, minden javaival,
Mint kerti ibolyát, drága illatokkal.

Megyek az úton lefelé, senki se mondja gyere bé,
Megyek az úton lefelé, senki se mondja gyere bé,
Gyere bé galambom, csókold meg az orcám,
Én is megcsókolom, százszor egymásután.

Itthon a legénynek nincs becse szegénynek,
Mer inkább kedveznek az idegeneknek,
Tengerentúl megyek sok becsülést kapok,
Itthon azt se tudják, élek-e vagy halok.