Amoda el a pusztába

Amoda el a pusztában van egy fehér ház.
Abban lakik egy jó ember, Istvánnak hívják.
Egy nagy disznót öletett, öletett,
Annak tora tétetett, tétetett.
Áldja meg azt a Jóisten, azt a jó embert.

A szakácsok a konyhában jól forgolódnak.
A rétesből, a szármából jól kitálalnak.
Egy icce bort melléje, melléje,
Attól szédül a feje, a feje.
Az én hasam azt kívánja, enne belőle.
Áldja meg az egek ura, azt a jó embert.