Széki dallamok

Jól esik a bús szívnek, hogyha panaszkodik,
Ha valaki meghallgatja, az ő panaszait.
Ó, én édes galambom, én miként szeretlek,
Még éjjel is álmomban tégedet követlek.
Még éjjel is álmomban tégedet képedet ölelem,
De mikor felébredek, csak hűlt helyed lelem.

Verjen meg az Isten rózsám,
Mért nem voltál igaz hozzám?
Mer én igaz voltam hozzád,
Igazabb, mint édesanyád.
Nem átkozlak, nem szokásom,
Verjen meg sok sóhajtásom!
Verjen meg a piros hajnal,
Kibe siratlak jajszóval!
Verjen meg a sötét éjjel,
De sok örömtől zártál el.

Bújdosik az árva madár, nincsen párja
Hát, az én bús, árva szívem, hogy ne fájna?
Ajna nana...
Rég megmondtam bús gerlice, bús gerlice,
Ne rakj fészket út szélére, út szélére!
Mer az úton sokan járnak, sokan járnak,
Kis fészkedből kihajlásznak, kihajlásznak.
Rakjál fészket a sűrűbe, a sűrűbe,
Sűrű erdő közepébe, közepébe!
Rakjál fészket a sűrűbe, a sűrűbe,
Bánatfának tetejébe, tetejébe!
Szék városi magas torony, beleakadt az ostorom.
Gyere babám, akaszd ki, a nyavalya törjön ki!
Ha kicsi is a legény, lehet azért vőlegény!
Széket tesznek alája, úgy mászik fel az ágyra.