A kert fenekében

A kert fenekében egy körtefa alatt
Ott ül Ilonácska, Györgyikével sírnak.
György teli könnyűvel, Ilonának mondja,
Tudd meg Ilonácska, hogy én holnap megyek
Megyek katonának, hogy legyek katona.
De nem sokáig, három esztendeig.
Három esztendőnek de sok szép ideje,
Esküdjél meg magad a te szívecskédre!
Elment a madárka, üres a kalitka,
Mind azt fújdogálja, hazajő tavaszra.
Ha tavaszra nem, bár búzapiruláskor,
Ha akkor sem jő, tudd meg sohasem jő.