Lendvai bordalok

Igyál betyár, múlik a nyár, úgysem soká duhajkodsz már!
Lehullott a nyárfalevél, hová lettél szegény legény?
Addig iszom, míg csak bírom, míg a subám el nem iszom.
Ha a subámat eliszom, arra sem lesz semmi gondom.

A lendvai híres lányok a csárdába mind eljárnak.
Éjfél táján megy érte az anyja, sodrófával veri haza.
Erre gyere, ne menj arra, erre jobb út van, mint arra.
Erre gyere, szívem gyöngyvirága, adj egy csókot utoljára!
Páros csókot nem adhatok, nem a te szeretőd vagyok.
Páros csókot csak annak adhatok, kinek a babája vagyok.

Jó asszonynak nincsen párja, a jó bornak nincsen mása,
Gyere pajtás, mulassunk!
Mikor a bort elemésztem, a jó asszonyt elfeledem,
Dínomdánom, vígadjunk!
Töltsd meg pajtás poharamat, hadd hűtsem le a torkomat,
Mer a bor is hűsen jó.
Töltsd meg te meg a pipámat, hadd füstöljem meg a számat,
mer a hús füstölve jó!

Iszik a betyár a csapon, sír a kedves kisangyalom.
Ne sírj kedves kisangyalom, nem ütik a betyárt agyon!
Nem is sírok olyan nagyon, kihallatszik az ablakon.
Mer a babám olyan csalfa, az ablakon át hallgatja.