Turai dallamok

Bécs várában sír a német, jaj,
Bécs várában könnyen éri baj,
Bús a német, mert a Lajtán hetek óta
Áthallik a Kossuth-nóta

Kék csillagos ég, ha beborul, kiderül,
A szeretőm ha meglát is kikerül.
Kerülhetsz már barna legény örökre,
Szerelmeiddel be vagyok elégedve.
Ez a magos ég ha beborul, kiderül,
Házunk előtt van egy lóca, rá ne ülj.
Ha ráülsz is, jól vigyázz, hogy le ne ess,
Voltál szeretőm, de már nékem nem kellesz.

Kelet felől jön egy felhő,
Szaladj kislány, mert megver a jégeső.
Nem szaladok, úgy is tudom, megázok,
Szép Turában szeretőt nem találok.
Addig megyek, míg a szememre látok,
Még egy sűrű erdőre nem találok.
Sűrű erdő közepébe a sírom,
Megüzenem a babámnak, sírjon.

Kék szivárvány koszorúzza az eget,
Kit szerettem, az az enyém nem lehet,
Irigyeim nem engedik sej, haj, szeretni,
A jó Isten tudja mér kell szenvedni.
Úgy akartalak szeretni, ne tudják,
De az egek rám világosították.
Rám világosította ja szép csillagos ég,
Megállj babám, majd eszedbe jutok még.

Kicsi voltam, mikor én megszülettem,
Rózsabimbó, mikor fölnevelődtem.
Rózsabimbónak a legszebbik ága,
Elhervadok szép Tura falujába.
Fekete felhőből esik az eső,
Most tudom, hogy nem vagy igaz szerető,
Mert, ha igaz szeretőm lettél volna,
Irigyeimre nem hallgattál volna.