Székelyföldi furulyadallamok

Rég megmondtam bús gerlice,
Ne rakj fészket út szélére,
Mert az úton sokan járnak,
A fészkedre rátalálnak,
Rakjál fészket a sűrűbe,
Bánatfának tetejébe, tyuhajja.
De ha kérdik, hogy ki rakta,
Mondjad, hogy egy árva rakta,
Kinek sem apja, sem anyja,
Sem egy igaz atyafia,
Kinek sem apja, sem anyja.
Sem egy igaz atyafia tyuhajja.
Megvert Isten ostorával,
Az anyósom a fiával,
Jaj, Istenem, mért vertél meg,
Mert én azt nem érdemeltem,
Jaj, Istenem mért vertél meg,
Mert én azt nem érdemeltem, tyuhajja.

Gyéren vettem a kenderem, gyakran termett rajta,
Nem kell nékem a kendere, csak a pozdorjája.
Tüzet rakok alája, megfűttözöm nála,
A babámnak gyolcs gatyáját megszárítom nála.
Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Csókolj meg édes rózsám, meggyógyulok én.

Nem vagy legény Berci, nem mersz megcsókolni,
Pedig leány létemre merek csókot adni.
Adtam, s adok is, az ügyes legénynek,
Hisz jól tudom magamról, hogy jó esik szegénynek.
Kéretének Remetére, oda nem adának,
Csomafalvi bognyesőnek odaloccsantanának.
Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Csókolj meg édes rózsám, meggyógyulok én.