Bogyiszlói dalok

Csóri kanász, mit főztél, tüdőt káposztával,
Mivel rántottál bele, hasa szalonnával.
Hát, az öreg eszik-e, töltsd neki tálba,
Ha nem eszik belőle, vágd a pofájába.
Elszaladt a siska disznó kilenc malacával,
Utánament a kanász éles baltájával.
Hücs ki disznó a berekből, csak a füle látszik,
Kanászbojtár a bokorban menyecskével játszik.

Akkor szép a disznó orra, mikor túr, mikor túr,
Nem vagyok Bogyiszlóban földesúr, földesúr.
Szép a farka, disznó farka, karikás, karikás,
Leszek én még Bogyiszlóban árendás, árendás.
Mén a kocsi, mén a kocsi agyagér, agyagér,
Cigány kocsis pokolra mén homokér, homokér.
Úgy meghalok kisangyalom magadér, magadér,
Azért a szép göndörödő hajadér, hajadér.

Ha az Isten embert adna, jaj, de megbecsülném,
Kezét-lábát összekötném, a füstre feltenném.
Szépen tudna könyörögni, onnan is levenném,
Ötször-hatszor pofoncsapnám, megint visszatenném.
Arra alá a németek facipőben járnak,
Azok élik világukat, akik ketten hálnak.
Lám, én szegény árva legény csak egyedül hálok,
Akármerre tapogatok, csak falat találok.

Árva csalán van az udvarunkban,
De szép legény van a szomszédunkban.
Rá sem merem a szememet vetni,
Mer azt mondják, hogy fogom szeretni.