Balassi Bálint: Ó, én édes hazám

Ó, én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki kereszténységnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szabját,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád.
Egriek, vitézek, végeknek tüköri,
Kiknek vitézségét minden föld beszéli.
Régi vitézséghez dolgotokat veti.
Istennek ajánlva legyetek immár ti.
Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,
S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem.
Maradjon nálatok jó emlékezetem,
Jusson eszetekbe jótétemről nevem.
Igaz atyámfia, s meghitt jó barátim,
Kiknél nyilván vannak keserves bánatim.
Ti jutván eszembe, hullnak sok könyveim,
Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim.
Ti pedig szerzettem átkozott sok versek,
Búnál kik egyebet nekem nem nyertetek.
Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,
Mert haszontalanok, jót nem érdemeltek.