Dél-alföldi dallamok

A szegedi halastó, halastó,
Beleestem kocsistól lovastól.
Várom, ugyan ki fog ki, ki fog ki,
Lesz-e olyan jószívű valaki?
A szegedi híd alatt,
Lányok sütik a halat, a halat.
Papírosba takarják, takarják,
A legénynek úgy adják, úgy adják.

Sej, felszállott a kakas a meggyfára,
Kukorékol hajnal hasadtára.
Hajnal hasad, fényes csillag ragyog,
Sej, én még most is a babámnál vagyok.
Sej, rózsa, rózsa, százlevelű rózsa,
Bokrétába kötni de jó volna.
Hogyha szúrós tövise nem volna,
Sej, leszakítni százszor könnyebb volna.
Sej, ha még egyszer szerelmes lehetnék,
Szőke legényt sohase szeretnék.
Mert a szőke szerető mind csalfa,
Sej, csak a barna az igaz hű fajta.

Kaszás csillag jár az égen,
Kaszál az rózsám a réten.
Ha ő kaszál, én meg gyűjtök,
Ott is rajta könnyebbítek.
Azt gondolod, hogy szeretlek,
Hogy egyszer megöleltelek.
Még százszor is megölellek,
Mégsem igazán szeretlek.