Rákóci kocsmába

Rákóci kocsmábo
Két karajcár a bor.
Āra mén, āra mén
Szëgény özvegyasszony.

Gyere be, gyere be,
Szëgény özvegyasszony.
Igyál ëggy icce bord,
Vagy ha kettő köll is.

Sëm magad pénzire,
Sëm a fiadéra,
Hanëm a lányodér,
Bodor Katalinér.

– Lányom, édös lányom,
Bodor Katalina,
Eladtalak tégöd
Rákóci kocsmábo
Rákóci kis urnak.

– Anyám, édösanyám,
Kedves szülő dajkám,
Mér adtál gyilkosnak,
Rákóci kis urnak,
Ki nappal aluszik,
Éjjel gyilkolódik?

Anyám, édösanyám,
Kedves szülő dajkám,
Micsoda sereg az
A fekete sereg,
Napkeletről jönnek,
Napnyugotra mönnek?

– Lányom, édös lányom,
Bodor Katalina,
Az teérted jön az
A fekete sereg.

Jó napot, jó napot,
Kedves napamasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Én gyöngybéli mátkám?
– Az első szobábo
Ékösitti magát.

Jó napot, jó napot
Én gyöngybéli mátkám!
– Fogadja el Isten
Rákóci kis urfit!

Akkor ott fölkaptya,
Ló farkához köti,
Tüskékről tüskékre,
Bokrokra hurculja.

– Lassúj járgy, lassúj járgy,
Rákóci kis urfi,
Már piros cipellőm
Sarkig vérben uszik!

Akkor ott fölkapja,
Kengyelt mëgszorítja,
Tüskékről tüskékre,
Bokrokra hurculja.

– Lassúj járgy, lassúj járgy,
Rákóci kis urfi!
Már szép selömruhám
Félig vérben uszik!

Akkor ott fölkaptya,
Kengyelt mëgszorítja,
Tüskékről tüskékre,
Bokrokra hurculja.

– Lassúj járgy, lassúj járgy,
Én gyöngybéli mátkám,
Már aranykoszorúm
Félig vérben uszik.

Akkor ott fölkapja,
Keblére szoritja:
– Mit önnél, mit innál
Én gyöngybéli mátkám?

– Sëm önném, sëm innám,
Csak ágybo fekünném,
Sëm önném, sëm innám,
Csak ágybo fekünném.

– Mit önnél, mit innál,
Én gyöngybéli mátkám?
– Anyám asztalárúl
Csecsemadár szárnyát,
Atyám ablakából
Jó fehért bort innám.

Nyis ki, anyám, nyis ki
Zöldellő kapudot,
Vezs mëg, anyám, vezs mëg
Vig halott ágyomot!