A menyasszony szép virág / A kapuba a szekér

A mënyasszan szép virág,
Koszorúja gyöngyvirág,
Az a boldog völegény,
Ki azt mondja: az enyém.
A mënyasszan gyöngykoszorú,
Csak az én szívem szomoró.
A mënyasszan szíve tájo,
Boldog minden dobbanáso.

Virágos a fa teteje,
Kaszarús a lëán feje.
Hullani këll a virágnok,
Eskünni këll a lëánnok.
Gyere, rózsám, gyere már,
Mer a szivem téged vár!
Téged óhajt, téged vár,
Téged csókolni nëm kár.

Szép a lëán, ha lánkort ér,
Szép hajávol jáddzik a szél.
An nëm tudja, mi a bánot,
Ha lánbarátival járhot.
De a lëán férhëz mëgy már,
S galickábo bézárt madár.
Mëgtudja, hogy mi a bánot,
Mer az örömtül mëgvállott.

A kapuba a szekér,
Itt a legén lëánt kér.
De a lëány azt mondja:
Nëm mënyëk férhëz soha.

Párnohaja szövetlen
Derekajja tőtetlen,
A tolluja a tóba,
A vadréce hordozza.

Örömanya, jöjjön ki,
Hogy az ajtót nyissa ki,
Eressze be a vejét,
A lányo szeretőjét!