Jaj, lelkem, lelkem, jó társam / Halott melletti keserves

A halottsiratás az egész nyelvterületen szórványosan ma is élő szokás, a szabadon improvizált recitatív legfontosabb alkalma. Előadása a legközelebbi nőrokonok (feleség, anya, nőtestvér) kötelessége; a temetéskor a jelenlévő nőrokonok közösen vesznek részt benne, mindegyik a maga mondanivalójával és (ha más vidékről való, esetleg) dallamával. A dallamformulák rendszere vidékenként különböző, bár van egy pentachord terjedelmű, valamint egy oktávos, az egész területre kiterjedő közös típus is. Az itteni példa gyimesi csángó területen honos ereszkedő pentaton csoportból való; a dallam egyformán végződhet lá vagy szó recitáción.
A gyimesi csángó halottvirrasztón és siratáson gyakran a hegedűsök ("muzsikások") is megjelennek. Ezek ilyenkor keserveseket játszanak, köztük az elhunyt kedves nótáját. Úgyszólván mindenkinek megvan a maga panaszos szöveg-sorozata, melyet egy-egy ismert négysoros keserves dallamra húz rá. Egy ilyen tipikus dallamot játszanak itt a hegedűsök, hatsorosra bővítve "halott melletti keserves"-ként.

Az első felvételt Gyimesközéplokon Kallós Zoltán és Sárosi Bálint gyűjtötte 1960. 07. 31-én.
A második felvételt Gyimesközéplokon Kallós Zoltán gyűjtötte 1963 májusában.