Miskolc fele viszen egy út

Miskóc fele viszën ëgy út,
Akin Jágër Jóska indút.
Bemënt a miskaoci baotba,
Fődig selyëm viganóba.

A bótos úr így fogadta:
- Üljön lë hát, kisasszonka!
- Nem ülök lë, bótos uram,
Nagyon sijetős az útam,
Estelëdik már az idő,
Sëtétlik a lúci erdő.

Kanászlegény tüzet rakott,
Jágër Jóska joda jugrott:
- Jó estét, te kanászlegény!
Van-ë sült szalonna, kënyér?

Van itt sült szalonna, kënyér,
Ëgyel testvér, mi beléd fér!
Ahogy Jóska mëvvacsorát,
Mingyár a nagy cserének állt:
- Adjad szűröd karikástó,
A csizmádat sarkantyústó!

- Szűröm, csizmám nem adhatom,
Míg a nyájam be ne nem zárom.
Majd ha ja nyájam bezárom,
Szűröm, csizmám nekëd adom.

Elmënt Pista fordítani,
Az Iste hë fohászkodni:
- Én Istenëm Krisztus fija,
Adj erőt két karjajimba!

Adj erőt két karjajimba,
Hogy a baltám fëlfoghassam
Hogy a baltám fëlfoghassam,
Jágër Jóskát agyonvágjam!

Bátor Pista hamarjába
Odacsap a tarkójába.
Odacsap a tarkójába,
Arcraborút Jágër Jóska.

- No të testvér, itt pihenjél,
Míg a kocsi idë nem ér!
Majd ha ja kocsi idejér,
Ballagunk Lúcfalu felé!

Bátor Pista hamarjába
Bejugrik Lúc falujába.
Bejugrik Lúc falujába,
Be ja bíró udvarára:
- Bíró juram, kocsit, lovat!
Halva fekszik Jágër Jóska!

De ja bíró nem engedi,
Hogy a faluba bevigyë:
- Ahol történt a halála,
Ott tëdd őt a főd gyomrába.