Túl a vizen, Tótországon

Túl ë vizën, Tótországon
Szilva termëtt szép ződ ágon.
Szakasztattam, de nem ëttem,
Met én búra teremlëttem.

Së nem búra, së nem jóra,
Barassóba fëlnőtt nyárfa,
S annak vagyon harminc ága,
S az alatt ül három árva.

- Mere mëntëk, három árva?
- S Elindultunk hosszú útra,
Hosszú útra, szolgálatra,
Hosszú útra, szolgálatra.

- Ne mënjetëk, három árva,
Nem találtok jó gazdára.
Netok nektëk hármatoknak,
Hármatoknak három vesszé.

Hármatoknak három vesszé,
Mind ë három aranvesszé.
Mënjetëk el temetőbe,
Apátoknak, anyátoknak.

Csapjátok meg ë mormentját:
- Kellyën, kellyën, édësanyám!
Kellyën, kellyën, édesanyám,
Met eszakadt ë gyászruhánk.

- Nem kelhetëk, gyermëkeim,
Met elhirvadt a két lábam,
S a két lábam s a két kezem,
S a két lábam s a két kezem.

- Bár nyútsa ki s a zár kúccsát,
Kúcsallyuk ki koporsaját,
Csókallyuk meg kezit, lábát,
Kezit, lábát, két arcáját.

- Nem kelhetëk, gyermëkeim,
Mënjetëk el hazátokba:
Vagyon nektëk mostohátok,
Ki fehírt adjon rivátok.

Mikar fehírt ad rivátok,
Vérvel virágzik hátatok,
Mikar mossa fejetëkët,
Kénnyé válóbb az arcátok.