Szörnyű nagy romlásra

Szörnyű nagy romlásra készült Pannónija,
Kinek, mint tëngërnek, mëgáradott habja.
Sok búnak, bánatnak környülvëtte árja,
Mert magyarok közül ma esik ëgy híjja.

Elhagyá érëttünk a Fëlfődnek partját,
Hogy hallá itt alatt magyarok romlását.
Fëlköté érëttünk Kádár István kardját,
Ó, milyen kevéssé forgatá szándékát!

De ime hirtelen esék változása,
Midőn küldék őtet Pápolc oltalmára.
Újfaluhol gyüle tatárok tábora:
Ott lészën Kádárnak utolsó csatája.

A zászlótartónak fëlszóval kiáltja:
- Vidd el, fiam, vidd el a zászlót más útra,
Hogy el ne vesszën mind Urunk kedves hada,
Mert Magyarországért mëghalok én még ma.

Kiontom vérëmët én szëgén hazámért,
Én szëgén hazámért, kedves nemzetëmért.
Nem szánok érëtte, bizony, ontani vért,
Mert én Krisztustól vëszëk jutalombért.

A serëgët pedig fëlszóval bíztatta,
Mondván: - Vágjuk által a tatárt a síkra!
Hátul a serëgëk eszëkbe nem vëvék,
Hogy másutt a vízën több tatár érkëzëtt.

- Mikor jobbra vágok, szekerútat vágok,
Mikor balra vágok, gyalogösvent vágok!
Fëlvetëm szëmëmët a magas egekre:
Uram Jézus Krisztus, jöjj segítségëmre!

A tatár a nyilát mind a szél, úgy szórja,
Kádár vitéz módra velik mëgütközött.
- Fëlvetëm szëmëmët a magas egekre
Mert nem látok embert jőni segítségre.

Szórja tatár nyilát, mind a szél a polyvát:
- Tatár nyila miatt én is tér re estem.
Fëlvetëm szëmëmët a magas egekre:
Uram Jézus Krisztus, jöjj segítségëmre!

Szëgén Széki Pétër, buzgó szeretettel
Úgy éltél te velem, mint test a lélëkvel.
Úgy éltél te velem, mint test a lélëkvel,
Azér búcsúzásom bízom rád ily renddel:

Elsőbben ungvári szives akaróim,
Nógrádi, palánki, gyarmati társaim,
Diósgyörgy (!) - onódi, szendrei barátim,
Füleki, pápolci, szécsényi rokonim,

Kikvel az Alföldön sokat sanyargottam,
Sok deret, hidegët, melegët kóstoltam,
Már Isten hozzátok, tölletëk mëgváltam,
Már Isten hozzátok, tölletëk mëgváltam!

Víg János Bezerédi, vitéz kapitányom,
Kit a hadnagyságra szivesën emeltem,
Kérlek, tëdd a sírba mëghidegült testëm,
Kérlek, tëdd a sírba mëghidegült testëm.

Ne keressétëk a pompás temetésëm
Ama cifra, pompás temetőhellyekën,
Hanem ahol lëszën vérëm kihullása,
Ott lëgyën csak közel testëm elásása.

Szabó Pál, szerelmes, édës kënyeresëm,
Kérlek, tëdd a sírba mëghidegült testëm.
Isten veled, hazám, kedves Magyarország!
Kedves, drága népem, áldjon mëg az Isten!

Boldogságos Szënt Szűz, tárd ki karjaidat,
Védelmezd továbbra szép Magyarországot!
Boldogasszony, Szënt Szűz, tárd ki karjaidat,
Vezérëld tovább is szép Magyarországot!