Elindult a három árva / Elmehetsz már ki a gödrön / Lehullott a Jézus vére

Elindult a három árva,
Hosszú útra, szógálatra,
Találkoztak a bátyjikkal,
s Ada nékik aranypáca.

Mënjën ki a temetőbe,
Üsse mëg az anyja sírját.
- Kelj fel, kelj fel, édesanyám,
Mer elszakadt a gyászruhám.

Nem kelhetek, én árváim,
Elporladtak a csontjaim.
Van már néktek mostohátok,
Aki gondot visel rátok.

Ha hajatokat fésülgeti,
Vércsepp sarkatokat veri
S mikor tisztát ád reátok,
Könnyeteket hullassátok.

Elmehetsz már ki a gödrön,
Ne félj, hogy szegedi megöl.
Megölte őtet a törvény,
Az akasztófa tetjén.

Ha az asszony nem lett volna,
Szegedi meg se halt volna,
De az asszony bosszujába
Adta az akasztófára.

- No Szegedi, most gyere ki,
Hat vármegye vár ideki!
- Hat vármegye álljon fére,
Tizenkettő jöjjön ide!

A Szegedi szeretője
Kisétált a temetőbe,
Szegedinek sírhalmára
Könny hull a koporsójára.

Lehullott a Jeëzus veëre
A szent kërësztfa töveëre.
A szent angyalok fëlszëdték,
Alázatosan tisztëlték.

Mondá Jézus az angyalnak:
- Vidd fël mënnybe szent atyámnak.
Mondjad: kërësztfámról küldtem,
Fogadja kedvesën tőllem.

Ez a világ drága ára,
Sebeim kinyílt rózsája,
Kit nagy fájdalmamba szültem,
Vérës könnyekkel öntöztem.

Nincs már hátra, csak ëgy órám,
Bevégződött mindën munkám.
Elmúl a keserű pohár,
Mely világ kezdetétől vár.

Mënj kálvária hegyére,
Jézus szenvedő helyére,
Nézzed a Jézusnak kínját,
Szűz Máriának fájdalmát.

Krisztus Jézusnak szent anyja
Kërëszt alatt így sír vala:
Ó, jaj nékëm, Máriának,
Árván maradt ëggy anyának!