Megkötötték néköm a koszorút / Búra, búra, nagy bánatra születtem / Kis pej lovam a födeles rájcsurban

Megkötötték néköm a koszorút,
Ága-boga a vállamra borult,
Ága-boga a vállamra borult,
Víg napjaim szomorúra fordult.

Kimöntem én a virágos kiskertbe,
Leültem egy nyílt rózsa tövébe.
Nyílj ki rózsa, nyílj ki a kalapomra,
Te meg babám borulj a vállamra!

Nem nyílott ki a rózsa a kalapomra,
Nem borulok rózsám a válladra!
Volt rá idő, valamikor, ráborultam,
Ajkaidra a páros csókot raktam.

Édesanyám hideg kamorája,
Abba van a diófa ládája,
Abba van a sárga selöm kendőm,
Nem tagadom, huszár a szeretőm!

Búra, búra, nagy bánatra születtem,
Anyám se volt mégis fölnevelődtem,
Úgy nőttem föl, mint erdőbe a gomba,
Szeretőm volt már tízéves koromba.

Kispejlovam a födeles rájcsúrba,
Nem jól ugrott be a kurcetelungba,
Napos káplár ezt az embört reportra,
Report után az egyes áristomba!

Az "egyesbe" de kemények az ágyak,
Nem olyan, mint kisangyalom, tenálad,
Két szál deszka fejemalja, párnája,
Rossz köpönyeg takarózó dunyhája.