Bakonyi pásztordalok

Megérett a búza, kipotyog a magja,
ennek az ürgének, jaj de tele van a likja,
likja, likja, likja, likja.

Sej duda, duda, duda, szól a duda,
Hét tél, hét nyár, mind a kettő egy pár,
megőriztem a zsíbát, mégse vettek egy csizmát.
Elvásott a sarkam, leválott a talpam,
édes-kedves komámasszony, könyörüljön rajtam!

Loptam én egy birkát,
Megszenvedtem érte,
Tekintetes uram,
Ne vesse szememre!

Annak a birkának
Hatvan szál gyertyája,
Tekintetes uram,
Kenjék a hátára!

Három ürü nem nagy fóka,
Három juhász hajtogatja,
Mind a három cifra subás,
Egy sem juhász, ki nem szajhás.

Esteledik, alkonyodik,
Gulya, ménes takarodik,
A számadó káromkodik,
Mind a három bojtár iszik.

Ül a barom, szomjas nagyon,
Itasd meg kedves galambom!
Megitatnám, de nem merem,
Kicsi vagyok, nagy a vödör, beleesek.

Kaptam, fogtam egy tetűt,
Vettem rája csengettyűt,
Ihaja, juhaha,
Vettem rája csengettyűt.

Elhajtom a vásárba,
Állítom az állásra,
Ihaha,...

Arra jön az albíró:
"Hogy ez a szarvastinó?"
Ihaha,...

Hatvan forint az ára,
Hatvan forinz nem drága
Érette, érette,
Hatvan forint nem drága.

Arról alól a Bakonyból jönnek a zsiványok,
Hárman ülnek egy kis lovon, dorombot csinálnak.
Hű, ne, coca, ne, nem a te házatok-e?

Elszaladt a Siska disznó kilenc malacával,
Utána ment a kanász fényes valaskával,
Hű, ne, coca, ne, nem a te házatok-e?