Mikor az Úrjézus a földön járt

Mikor az Úrjézus a földön járt,
Jeruzsálembe’ szállást nem taná(l)t.
Bemenvén egy házba, vendégfogadóba
Dícsértessék a Jézus!
Nem annának az Úrjézusnak az ő érdeméén szállást?
Nem adok az Úrjézusnak az ő érdeméén szállást,
Mert lesznek sok gazdag vendégek, csúfot tennének belűle.
Menj el, menj el a váras végire,
Ott lakik egy szegén’ Veronika asszon!
Dícsértessék a Jézus!
Nem annának-e az ÚrJézusnak az ő érdeméén szállást?
Honne annék az Úrjézusnak az ő érdeméén szállást,
Van nékem házam,
Három vetett ágyam.
A legszebbikbe fektetem az Úrjézust,
A fejinél kel a Nap,
Lábánál a Holdvilág,
Az úgy tündöklik, mind a világ.
Váras végin van egy kis kápolnácske,
Abba’ mondja Szent Péter a szent misét.
Odamenvén a Mária,
Kérdi Péter Máriát:
Mér’ jötté’ te ide?
Harmadnaptú’ szent fiamot keresem.
Térgyig vérbe’ állva,
Könyökig könnyűbe’,
Szent haját rángatják,
Szent szakállát rángatják,
Büdös nyálva(l) köpdösik,
Vaskesztyűvel arconverik, – Na akkor oszt elmehetett . –
Aki eztet elmondja, úgy menne mennyeknek országába,
Mint a korozsbéli kis gyermekecske.