Ehol jön a Jézus, a lelkemváltó Jézus

Ehol jön a Jézus, a lelkemváltó Jézus,
Szállástadó, békességes Jézus.
Beteg a test, kész a lélek.
Ha én mindennap gyónt ember lehetnék,
Máriának kapujában megnyílnék.
Jézusnak születésén ott elnnék.
Hallom a kakasoknak szólását,
Szívből kiáltom föl Máriát:
Kelj föl, Mária, kelj föl!
Megfogták a te szent fiadat, a Jézust,
Keresztfára vitték, keresztfára szegezték,
Piros vére hulladék, az angyalok fölszedték.
Paradicsom-kertben bevitték,
A kehelyben öntötték.
Ha én ezt az imádságom minden este, reggel elmondhatnám,
Fölvinném a mennyeknek országában,
Ott részesülnének az örök boldogságban, ammen.
Hajnal, hajnal, szép piros hajnal,
Kibe(n) Mária nyugszik,
Nap tőlle keleti(k), pokol tőlle távozik.
A mennyekbe’ csendítenek,
Az angyalok ott lévőnek,
Ó, szűz korona!
Ehol jön a Boldogságos Szüz Mária,
Hoz nékünk kenőt, kenetet, oltáriszentséget, ki megtisztítja
a mi bűnös lelkünket az örök kárhozattól, ammen.
Föltekintek a magas égre,
Ott látok egy kápolnát,
Abba(n) látom a Boldogságos Szüz Máriát.
Töri a szent kezét,
Hullatja a szent könnyét,
Odamén Szent Anna asszon’.
Mária, leányom!
Mér’ tördeled szent kezedet?
Mér’ hullajtod szent könnyedet?
Hogyne törném szent kezemet,
Hogyne hullajtanám szent könnyemet.
Összejártam ezernégyszázegy templomot,
Mégsem találtam meg az én szent fiamat, a Jézust.
Eredj a zsidók közé,
Ott megtalálod a te szent fiadat, a Jézust!
Mit vigyünk néki ajándékban?
Vigyünk néki ajándékban egy keresztet,
Hogy megemlékezzen a mi halálunkrul,
Az örök boldogságban, ammen.