Én lefekszem én ágyomba

Én lefekszem én ágyomba
Testyi-lelki koporsómba,
Házomnak négy szegletibe’ négy szárnyas angyal.
Én kilépek én ajtómon Krisztus Urunk nyomába.
Föltekintek mennyekbe,
Nyidva látszik menyország ajtaja.
Ottan látszik aran’lápfa.
Aran’lápfa mellett aran’melence,
Abba’ vagyon Krisztus Urunknak három csöpp vére.
Asszonyunk Máriának három csöpp teje.
Arra megy a szerető Szent János, kérdi tőle:
Ó, Mária anyám, mit sírsz mí(é)r(t) kösergő’?
Hogy nem sírnék, köseregnék miuta má’ teljes harmadnapja
hogy nem láttam szent fiamat, Jézus Krisztust, Jézus’, a világ urát.
Ó, Mária anyám, már megmon(d)tam, lépj ki lépést, lép(j) ajtódon
Könyékig könny(y)be’, térdig vérbe’,
Maj(d) meglátod szent fiadat Jézus Krisztust, Jézus’, világ urát
a magos keresztfán.
Szentséges szent fejit tövissel megkoronázták.
Szentséges szent száját epéve(l) és ecettel itatták,
Szentséges szent kezeit kiterjesztették,
Szentséges szent lábát leszegeztették.
Ó, Mária anyám, légy értem haló halhatatlan.
Mer’ meghattam a földnek kujcsait, hogy az én nevemet el ne
felejtsék, hirdettessék.
Aki ezt a kis imádságot este, reggel elmondja,
Hét bűne megbocsájtatik a Kárvária hegyén.
Nem hagyom sem tűznek, sem víznek,
Fölviszem az örök dicsőségbe,
Hogy a megdicsőült szentekkel vég nélkül örvendezhessenek
mindörökkén, ámen.