Én lefekszem én ágyamba

Én lefekszem én ágyamba,
Mint Úrjézus koporsóba,
Istennek adom lelkemet,
Fekete földnek testemet,
Menj el, gonosz Sátá(n), ne kísérts engemet,
Van énnékem fejem, az az én Istenem,
Maholnap halálom órája történik,
Álom bírja testemet,
Ő pedig a lelkemet,
Egy szép piros hajnalo(n), mikor felkelek,
Felnézek a magas mennyországba,
Ott látok egy szűz koronát,
Kívül aranyos, belül irgalmas.
Amellett ül Szűzanyánk, Máriánk,
Szent könyv a kezébe’,
Abból sírva-ríva imádkozik.
Arra megy Szent Péter és Szent Pál,
Kérdi: - Mér’ sírsz, mér’ rísz, Szűzanyánk, Máriánk?
Hogyne sírnék, hogyne rínék,
mikor teljes napja nem láttam szent fiamat.
Eredj a Sinai-hegyekre,
Ott meglátod,
A zsidók típván, szaggatvá(n),
Mély gödörbe taszítvá(n),
Így mondván:
Ánafa letelepedett.
Ánafa szülte ágát,
Ága szülte bimbóját,
Bimbója szülte virágát,
Virágas szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte szent fiát,
Kakasok szólalnak, Máriát kurrantanak,
Kelj föl, Mária, kelj fö(l)!
Nézd mit visznek!
Viszik Krisztus Urunkat,
Kínzó házba,
Kínzó udvarba,
Kő(j)oszlophoz kötözik,
Vasdárdával szúrkálják,
Ahol egy csepp vér elcseppent,
Az angyalok cintányérba szedik,
Krisztus elé viszik.
Krisztus Urunk azt mondja:
Aki ezt az imádságot legalább pénteki napon elvégzi,
A legkisebb körmét se hagyja vétekben, ame(n).
Az Atya Fiú és a Szentlélek nevében, amen.