Én lefekszök én ágyamba

Én lefekszök én ágyamba,
Mint Úrjézus koporsóba,
Fejem fölött e(gy) szen(t) kereszt,
Azon van három angyal,
Egyik őriz éjfélig,
Másik őriz hajnalig,
Harmadik halálom órájáig.
Föltekintek magos mennyben,
Ott látom Boldogságos Szűzanyám.
Feje meg van hajtva,
Orcája meg van hervadva,
Előtte van hét fájdalom,
Arra mén Szent József,
Kérdi tűle: - Mi síticc Boldogságos Szűzanyám?
Hogyne sírnék, rínék,
Mikor világ embernek bűnit föl nem oldozhatom.
Hanem menj el széles ez világra,
Hirdesd ezt a kis imádságot,
Amit este, regge(l) e’mondasz,
Szent kezed né’kü’,
Szent gyonovás né’kü, meg nem halhatsz.
Vélleit viszi a Krisztus Jédus Paradicsomban, amme(n).
Pokol ajtaja be van pecsétölve,
Menyország kapuja ki van nyitva.
Az angyalok harangoznak,
Rózsa lányok imádkoznak,
A halottak föltáma(d)nak.
Jőjj e(l) Atya!
Jőjj e(l) Fiú!
Jőjj e(l) Szentlélek Úriste(n)!
Szállj be az én szívembe!
Ha tompu(n) va(gy) nyelvem nému(n), téged nem dícsírhetnélek.
Valahán(y)szo(r) lélögzetet veszöm,
Légy vérem Názáret béli zsidók királya!
Éhun gyün a Jédus,
Lelkünk váltó Jédus,
Lelkünknek jó szálladó.
Kísz a lélek, beteg a test a nagy bűnnek miálta.
Ó, Uram Teremtőm,
Ha én gyovont embör lehetnék,
Krisztus Jédust az oszlopho’ kötötték,
Zsidók által verették,
Piros vére hulladék,
Szent angyalok fölszedték,
A kehélyben döntötték.
Aszongya a Krisztus Jédusnak
Szent testjeé’ és szent véreé’:
A kis imádságot este, regge(l) e(l)monda
Szent kezed né(l)kü’ szent gyo(v)onás né(l)kü’ meg nem halhatsz.
Vélleit viszi a Krisztus Jédus Paradicsomban, ammen(n).