Ha kimegyek a kisajtóm elébe

Ha kimegyek a kisajtóm elébe,
Föltekintek a magas égre.
Ott látok egy kápolnát,
Kívől aranyas, belő’ irgalmas.
Abba’ van egy szent szék,
Azon ül Boldogságos Szűz Mária,
Sírva és ríva.
Arra megyen Szent János,
Kérdi tőle: - Mér’ sírsz, mér’ rísz?
Ó, honne sírnék,
Honne rínék,
Mikor ma teljes harmadnapja
Láttam szent fiamat, Jézust!
Ó, nézz a Napkelet felé!
Ott hozza az aran’keresztet a vállán.
Ó, fiam, fiam,
Szerelmes szent fiam!
Nem azért szültelek e világra,
Hogy a keresztet hordozd!
Ó, anyám, anyám!
Poklokat jártam,
Poklokat törtem.
A zsidók hétféle csúfságot követtek el velem.
Kezeimet összekötözték,
Lábaimat összeszögezték,
A kezeimbe csúfságképpen egy nádszálat adtak,
A fejemet tövissel megkoronázták -
- Aztán oldalam - Az oldalamat lándzsával átszúrták,
Melyből vér és víz folyt ki.
Ezen vér és víz édesanyámra csöpögött.
Jézus így szólt édesanyjához:
Édesanyám, ne sirassál,
Mer’ úgyis meg kell halnom, ammen!