Ó, ma péntek, ugyanannak a napja

Ó, ma péntek, ugyanannak a napja,
Krisztus mene kénnyára,
Kénnyán esék esete,
Öt mélységes mély sebje,
Kiből kibuzgott drágalátos szent vére.
Ülre aran’székibe’,
Térdig véribe’,
Könyökig könnyűbe’,
Odamenyen szerető Szent Lukács evangélista,
Kérdi: - Mé’t sírsz, mé’t sírsz, Urunk Jézus Krisztusunk,
Színed lelhervadva, szived szomorodva?
Hogyne sírnék, szerető Szent Lukács evangélista,
Mikor engem a pogán’ zsidók a Kálvária-hegyén megfeszítettek,
Rút nyálakkal letöpdöstek,
Ecettel, epével, méreggel megitattak.
Menj el, menj el, szerető Szent Lukács evangélista,
Hirdesd a fekete fő’d színin, mit tettek a pogán’ zsidók velem!
Ez az új ház ugyan szép ház,
Küjjel arannyas, bellől irgalmas.
Négy szegibe’ négy szép kereszt,
Közepibe’ arannyoltár,
Benne ül asszonyunk Szűz Mária
Leeresztett hajja(l),
Ölibe’ tartsa szent áldott szent fiát,
Ho(l) jártál, ho(l) jártál?
Fekete fő’d szinin a zsidók között,
Harmadnapig kergetének,
Harmadnapján megfogának,
Vaskestyűvel megkestyűztek,
Rút nyálakkal letöpdöstek.
Ihon jön az Úrjézus
Vállán hozza a hosszú keresztfáját,
Fejin hozza tövises koronáját.
Bizony-bizony mondom nektek,
Aki ez imádságot elmondja,
Naponta háromszor,
Este, reggel, délbe’,
Úgy megüdvözül a lelke,
Min(t) három szép angyal a keresztfán, ámen.