Ó, hajnal, hajnal, tiszta szép fínyes hajnal

Ó, hajnal, hajnal,
Tiszta szép, fínyes hajnal,
Kiben Mária nyugszik,
Úr is tőle születik,
Pokol tőle töretik.
Úristen, neked adjuk a lelkünköt,
Fekete földnek a testünköt.
Eredj el, Jézus, fekete föld színére,
Hirdesd ott a kicsinnek úgy, mint a nagynak.
Aki ezt a kis imádságot szívesen örömest meghallgassa
Kezivel is alszik a mennyország kulcsa.
Vessük a fejünk alá
Öt ujjunkkal,
Száz szentünkkel,
Körű’ keresztet.
Senki ellenünk,
Jézus is mellettünk van,
Mária is csendít a Paradicsomba’,
Úr kitette koporsóját,
Benne is fekszik az Úrjézus.
Ott siratja három Mária,
Mandulafának három ága kivirágzott, szép is látszott,
amint látszik,
A Jeruzsálem partján mondja Szent Pál, Szent Péter
az ő szentsíges szent miséjit.
Arra megy a nagyasszonyunk, Szűz Mária, kérdi tőle:
Mér’ sírsz, mér’ rísz?
Honne sirnék-rinék, máma teljes harmadnapja elvesztettem
a szentsíges szent fiamot az Úrjézust.
Lépj ki, lépj ki templomnak ajtajába, maj’ meglátod az ő
szentsíges szent fiadat az Úrjézust.
Térgyig vérbe’,
Könyökig könnyűbe’ szedték az ő szentsíges szent testit
az ő szentsíges szent vérivel együtt.
Azt kiál(t)sa Krisztus Urunk;
Kedves hiveim!
Aki ezt a kis imádságot szívesen örömest meghallgassa
Úgy beveszi az ő szentsíges szent házába,
Mint a mai szentsíges szent napra született szent gyermeket.
Elemíszthetetlen világosság fényeskedjék nékik
Most és mindenkoron és mindörökkön örökké, ammen.