Zöld erdőbe’ van egy kis kápolnácska

Zöld erdőbe’ van egy kis kápolnácska,
Abba’ vagyon hétszer szentséges oltárka.
Előtte van Szűzanyánk térgyig vérbe’ könyökig könnyűbe’,
Előtte van kirakott koporsócska,
Abba’ fekszik Krisztus Jézus, szent fia.
Szent szemi, szent szája be van fogva,
Szent kezi, szent lába el van nyújtva,
Mennyországba’ csendítenek,
Az angyalok összegyűlnek,
Széles tenger partján,
Aran’fának aranyágán,
Ott ül Szent, Szent Jánoska,
Arra megyen Szűzanyánk, kérdi:
Szent, Szent Jánoska!
Mikor láttad az én szentséges szent fiamat?
Ma teljes harmadnapja, hogy a a kegyetlen zsidók megfogták,
Énnyálakkal köpdösték,
Vasvesszőkkel vesszőzték,
Kálvária hegyére kivitték,
A keresztre feszítették.
Töviskoronával megkoronázták,
Ahol egy csepp vér elcseppent,
Az angyalok összeszedték,
Aranytányérra rátették,
Az Úristen elejibe elvitték,
Bizony-bizonyomval mondom,
Aki ezt az imádságot háromszor napjába’ elmondja,
Minden bűni megbocsájtógyik.