Szűz Mária Betlehembe­’ aluvék

Szűz Mária Betlehembe’aluvék,
Hozzája jött vala Jézus és kérdezi
Aluszol, édesanyám?
Aludtam, édes fiam, de felébresztettél,
Iszonyút álmodtam felőled,
Láttalak, (a)hogy a ker(t)be’ megfogtak,
Kötelekkel kötöztek,
Vittek Kaifáshoz,
Pilátushoz,
Heródeshez, ütöttek, vertek,
Szent fejedet tövissel koronázták,
Vittek azután a tanácsból a Kálvária-hegyére.
Vállaidra a nehéz keresztfát tették,
Utoljára keresztre feszítettek.
Annyira felemeltek, hogy el nem érhettelek.
Oldaladat dárdával átalverték,
Melyből vér és víz folyt.
És reám csöpögött.
Azután levettek a keresztről,
Kegyetlenül megsebesített testedet
Szűz ölembe tették,
Utoljára koporsóba,
Majd megrepedt a szívem fájdalmába’!
Jézus mondá:
Édesanyám, igazat álmodtál felőlem,
És aki ezen álomról elmélkezni fog,
Azt elméjében forgatja gyakrabban,
Minden gonosztól ment lészen,
És szentséges testnek áldozása nélkül meg nem fog halni.
Én pedig és te, édesanyám,
Halála után lelkét a mennyei dicsőségbe felvisszük, amen.